A magyar kormány 2013 őszén, a magyar holokauszt 70. évfordulójára készülve jelentette be, hogy holokauszt emlékhely és múzeum létrehozását tervezi a Magyarországról történt utolsó deportálások egyik helyszínén, a Józsefvárosi Pályaudvaron.

Az F. Kovács Attila által megálmodott épületegyüttes azóta elkészült, és a Sorsok Háza nevet kapta. „Magyarországon ez az első kísérlet egy ilyen nagyságrendű emlékhely létrehozására, hazánkban példa nélküli épületegyüttesről van szó. Az egész terület egy épített tájként fogható fel, amelyben térszín felett több különálló épülettömeg jelenik meg – köztük a helyreállított pályaudvar. Ez az épített táj takarja a felszín alatt létesült kétezer négyzetméteres kiállítási területet, s adja az összeköttetéseket a föld alatt az egyes házak közt. A komplexum tulajdonképpen a 70 évvel ezelőtti események absztrakt leképzése: kortárs, épített formába szilárdítja a múlt egy szeletét.” (Mizsei Anett: Sorsok Háza – Építészfórum, 2015. 08.13.)

A központi kiállítás részleteiről évekig tartó vita kezdődött, majd a projektet a kormány egy időre leállította, végül 2018-ban az EMIH – Magyar Zsidó Szövetség kezdte meg egy új kiállítási koncepció kidolgozását. Az EMIH magyar és nemzetközi szakértők bevonásával, két év intenzív munka eredményeképpen alkotta meg az “Éc Hájim – Az Élet Fája” c. kiállítás koncepcióját, amelynek filozófiai alapvetései a zsidó hagyomány történelemszemléletében gyökereznek. Célja, hogy rávilágítson az emberi létezéshez elengedhetetlen erkölcsi normákra, miközben arra vállalkozik, hogy a történelem egyik legnagyobb tragédiáját mutassa be.